A család

Minden élőlény közül az ember gyermeke az, aki a leghosszabb idő alatt válik önálló életre képessé, és ehhez a „saját lábra álláshoz” szüksége van a családra: A család a szeretetből font védőháló: Az apai családfenntartó gondoskodás és az anyai óvó, védelmező szeretet, mellyel az anya az otthon melegét biztosítja, a család életét szervezi, megtartja. A gyereknek azonban ugyanígy szüksége van a határok meghúzására, a követelményekre, a korlátozó dominanciára is. De hol vannak ezek a határok? Mik lehetnek a helyes követelmények a gyermekünk nevelésben? Mindezeket természetesen mi szülők részben ösztönösen érezzük, gyermekneveléssel foglalkozó szakirodalomban tanulmányozzuk, de legnagyobb részben mégiscsak valahonnan magunkkal hoztuk: Saját családunk generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait, nevelési szokásait. Gyermekeink személyiségét tehát – természetesen sok egyéb faktor (iskola, társadalom, baráti kapcsolatok, stb.) mellett – elsősorban alakító tényező mind a mai napig a család, a gyermeknevelés. Napjainkban a család intézménye átalakulóban van. Vannak családok, ahol még a tradicionális szerepek élnek, és van, ahol már egész másfajta családi munkamegosztás érvényesül. A gyermek életében azonban, bármilyen családmodellben is – ideális esetben – a szülők egymást kiegészítve, szülői szerepükben egymást támogatva képesek megadni számára a biztonságot. Így megteremtődik az alap a sikeres felnőtté váláshoz.
A gyerek és a család fontos kérdéseivel kapcsolatban segítenek eligazodni a lelkidolgaink.hu témába vágó kérdésekkel foglalkozó cikkei.