Gyermekelhelyezés – Hogyan csináld jól?
A köznyelvben és médiában is gyakran előforduló szófordulat a “csonka család”, amely azokat a családokat jelöli, akik nem a klasszikus felállásban működnek: anya, apa, gyerekek, hanem különféle más, az élet tekervényességét lekövető felállásokban. A Google körülbelül 198 000 cikkben és bejegyzésben tartja számon ezt a kifejezést, pedig pszichológiai szempontból nem annyira szerencsés, ugyanis ez a kifejezés negatívan címkézi a jelenséget. Ha tehát nekünk is úgy hozta a sors, hogy nem a klasszikus családstruktúrában élünk, nagyon fontos, hogy ne címkézzük magunkat “csonkának”, helyette inkább használjuk az egyszülős család, vagy különélő család kifejezéseket, amelyek semlegesebb módon fejezik ki ugyanazt. A továbbiakban közelebbről is ránézünk néhány fontos tudnivalóra az ilyen családokkal, illetve a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban.
Az egyszülős családban elsősorban arra fontos odafigyelni, hogy a gyereket ne ruházzuk fel olyan szereppel és feladatokkal, ami a hiányzó vagy eltávozott szülőtárs szerepe lenne! Ezt az egyedül maradt szülő gyakran tudattalanul teszi rá a gyerekre, a gyerek pedig szintén tudattalanul veszi magára, viszont a szülő felelőssége, hogy ezt a szerepet visszavegye. Itt nem elsősorban a mindennapi élet feladataira gondolok, amikben esetleg egy kamasz gyerek jelentős mértékben be tud segíteni, hanem az érzelmi támasz nyújtására, amit a szülő a partnerétől kapott meg előzőleg.
Válás utáni szétköltözés esetében, a szülők körülbelül 13-14 éves korig döntik el, hogy a gyerek mikor-melyik szülőnél legyen. Ez felett a kor felett bízzuk ezt a döntést a gyerekre magára! A gyerek számára fontos az informáltság, hogy mindig tisztában legyen az elhelyezésével, mert ez ad neki biztonságérzetet és stabilitást. Az ingázás kapcsán nagy valószínűséggel meg fog benne jelenni a lojalitás konfliktus – az egyik vagy másik szülőnél hallott információkból vajon melyik az, amit elmondhat a másik szülőnek, illetve, hogy melyik szülő az, akit szerethet vagy lojalitásból a másik szülő felé nem szerethet. A környezetemben nagyon sok olyan gyereket látok, aki nem meri elmondani, hogy mi történt a másik szülőnél vele, mert úgy érzi, hogy ezzel megbántja anyát/apát. Ezek állandó kérdések egy gyerek fejében és nagyon fontos, hogy nyíltan beszélhessen róluk a szülőkkel, valamint, hogy a szülő megerősítse őt abban, hogy rendben van, hogy szereti a másik szülőt IS és hogy jól érzi magát vele.
Szerencsés, ha a szabályok rugalmasan alakíthatóak a tapasztalatok alapján, alkalmazkodnak az élethez és az együttműködést támogatják. Ha például a gyerek nagymamájának névnapja van, esetleg más fontos esemény, akkor vihesse őt el a szülő akkor is, ha nem épp akkorra esik a láthatósági joga, mert a szabályok betartása érdekében lehet, hogy megfosszuk a gyereket egy fontos élménytől. Ilyen esetekben az egymással való meccselés és könyöklés csak árt a gyereknek.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebb gyerekeknek nehéz alkalmazkodni a váltott hetekhez – 1 hát apánál, 1 hét anyánál, mert ez számukra túl hosszú idő az egyik szülő nélkül. Ha a szülői felügyelet megosztása 50-50% szerencsésebb a 3+4 nap / 4+3 nap felosztás. A testvéreket nem szabad szétválasztani, hogy legalább az ő egységük megmaradjon, miközben fel kell dolgozniuk a szülők egységének széthullását.
Amikor a gyerek ingázik a két szülő otthona között, fontos, hogy mindkét helyen legyen saját helye, ami csak az övé, hogy ne érezze magát átmeneti lakosnak. A gyermekelhelyezés viszontagságait és az ezzel járó feszültségeket remekül bemutatja az 1979-es amerikai film Kramer kontra Kramer, Robert Benton rendezésében Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével. A filmben a szülők láthatási joga kerül előtérbe, viszont létezik nagyszülői láthatósági jog is, ugyanis a nagyszülők is fontos szereplői a gyerek életének.
A statisztikák azt mutatják, hogy majdnem ugyanannyian kötnek második házasságot, mint elsőt. Ha viszont nem dolgozzák meg terápiában a széthullott házasságot, akkor nagy valószínűséggel a második házasságban is hasonló kapcsolatot fognak kialakítani. A új mozaik család összeérése akár 6 évet is igénybe vehet. A mozaik családokban a pótszülő nevelőszülővé válik, támogatja a szülőt a nevelésben, viszont soha sem lép az eredi szülő helyébe és nem is helyettesíti őt. A pótszülőnek ugyanolyan felnőtt státusza van, mint a szülőnek, tehát annak ellenére, hogy nincs vér szerinti rokonság közte és a gyerek között, nem lehet a gyerek számára haver vagy barát, mert ez kibillenti a a családi egyensúlyt.
Forduljon hozzám bizalommal, ha úgy érzi segítségre van szüksége a válás folyamatában, vagy ha esetleg úgy látja, gyermekének terápiára van szüksége! Minden esetben egyéni egyeztetés történik a klienssel.
Balázs Tünde, Telefon: 36-20-5563803
Szerző: Balázs Tünde terapeuta
Még több: Párterápia
