A családállítás menete
A családállítás menete általában sarkalatos kérdés az érdeklődők körében. Vajon mi történik pontosan az egyéni ülésen vagy családállítós alkalmon? Kell hozzá speciális előkészület, vagy tudás, esetleg készség, hogy jól működjön a módszer? Ebben a cikkben ezt a kérdést járjuk körbe.
A családállítás két fő fajtája létezik, az egyéni és a csoportos állítás. Ezeknek menete különbözik egymástól, de az alap működési mechanizmus mindkettő mögött identikus, a fő különbség a kettő között, a csoportos családállításban a szereplők élő emberek, az egyéni családállításban pedig reprezentációs tárgyak.
A családállítás menete:
A kliens egy konkrét problémával érkezik, amelyre megoldást keres. Általában akkor szokták elhatározni magukat, amikor a szenvedés nyomás elég nagy, és elég nyomós okok szólnak a megoldás vagy változás keresés mögött. A szenvedés nyomás, bármennyire is negatívan hangzik segíti a munkát, mert inspirálja a kitartást, és segíti a fókusz megtartását. Fontos, hogy a kliens saját elhatározásból érkezzen. Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy problémáink forrásának mások viselkedését, vagy a sorsunkat, esetleg más rajtunk kívül álló erőket okoljuk, majd a terápiában ezeket szeretnék “megjavítani”. Ez téves elképzelés, és bár valóban jelentős hatást gyakorolnak ránk külső körülmények, mindig csak a saját hozzáállásunk, a saját szemszögünk, a saját probléma tudatunk az, amivel a családállítás során dolgozni lehet, és ezen mozdítani bőven nagy feladat. Azzal tehát nem lehet családállításban dolgozni, ha valaki azt mondja, hogy “állítsunk arra, hogy a férjem/feleségem megváltozzon”.
A probléma felvázolása után következik a szereplők kiválasztása, ahol arra keressük a választ, hogy ki mindenki jöhet szóba a rendszer felállítása során. Szereplők lehetnek anya, apa, nagyszülők, dédszülők, férj/feleség, gyerekek, egyéb fontos családtagok vagy a családon kívül álló személyek, és ugyanakkor fogalmak is (a betegség, a betegség oka, a harag, stb.) A csoportos családállítás során a csoport tagjai veszik magukra ezeket a szerepeket és a testtudatosságukra ráhangolódva mozognak a térben, amiből kirajzolódik a rendszer térképe. Egyéni családállítás során reprezentációs tárgyakat használunk a szereplők megjelenítésére, és a kliens mozgatja őket a saját érzéseire és testtudatosságára hangolódva. Közben egyeztetünk a felmerülő érzésekről, gondolatokról, meglátásokról. A csoportos állítás során a kliens úgy lép kapcsolatba a szereplőkkel, hogy odamegy hozzájuk, rájuk néz, megérinti őket, vagy más módon kapcsolódnak. Az egyéni állításban kezébe veszi a reprezentációs tárgyat és megérzi, hogy mi rejlik mögötte, vagy beleáll az egyes szerepekre (ha pl. földre helyezett tárgyakkal dolgozunk).
Mindkettő variáció végeredménye, hogy a kapcsolat felvétel által az egyes szereplőkkel, adott esetben oldó mondatok kimondásával és az érzelmek átélésével, változás jön létre a rendszerben. A családállítás nem igényel előzetes felkészülést vagy speciális készséget, nagyrészt az intuitív tudással dolgozik, ami bennünk lakozik, csak a hétköznapokban kevesebb teret adunk neki.
Minden esetben egyéni egyeztetés történik a klienssel a problémás terület tekintetében. Forduljon hozzám bizalommal, ha úgy érzi segítségre van szüksége, illetve családállítást szeretne.
Balázs Tünde, Telefon: 36-20-5563803
Szerző: Balázs Tünde terapeuta
Olvasson többet és tudjon meg mindent a családállításról: Családállítás lépésről lépésre
Még több: családállítás
Még több: Egyéni családállítás
