Terápia kontra barátság
Miben különbözik a terápia egy sima baráti beszélgetéshez képest?
A terápiás beszélgetés külsőleg is megfigyelhető jegyeiben ugyanolyannak tűnhet, mint egy baráti beszélgetés. Két ember ül egymással szemben egy helységben és beszélgetnek. És erre pénzt, időt, energiát szenteljünk? ‘Hiszen csak beszélgetünk!’ – gondolhatjuk. A terápiás beszélgetés viszont sok szempontból eltér egy baráti hétköznapi beszélgetéstől és pont ezek azok a jellegzetességek, amik a hozzáadott értékét képviselik, és amelyekre nem vagyunk tudatosak a mindennapi életünkben. Ha egy barátunk, barátnőnk éppen szakított, szerelmi csalódás érte, megcsalták, válás szélén áll, depressziós, gondjai vannak a gyerekneveléssel, vagy bármilyen más problémával küzd, akkor számára érték hogy elpanaszolhatja nekünk, mint barátnak és adott esetben jobban is érezheti magát a beszélgetés után. De ez nem terápia.
Mi különbözteti tehát meg a baráti beszélgetést a terápiás beszélgetéstől?
A baráti beszélgetés általában ventilálás, nehéz érzelmek, érzések és gondolatok kiengedése, mint amikor túlnyomás keletkezik egy tartályban és kiengedjük a gőzt. Azonnali megkönnyebülést tud hozni, érezzük a sorsközösséget a másik személlyel. Ezek viszont csak esetlegesen történnek meg. A baráti beszélgetés kölcsönös megosztáson alapul, ami azt jelenti, hogy körülbelül ugyanannyi időt és figyelmet ad a két fél egymásnak, ha nem is ugyanazon a találkozón belül, de hosszútávon fenntartják az egyenlő arányt. Az ilyen beszélgetésekben általában saját élményeket osztunk meg, saját tapasztalatokat, gyakran konkrét tanácsokat adunk az adott helyzetre a saját tapasztalatainkból kiindulva és ésszerű megoldásokat javaslunk. Ennél fogva gyakran tudattalanul is elfogultak vagyunk és előítéletesek, sok szubjektív véleményt és nézetet osztunk meg. A beszélgetés struktúrája kötetlen és akár még az együtt sírás élménye is megjelenhet benne.
A baráti beszélgetés célja, hogy jobban érezzük magunkat tőle, a másik féltől támogatást, titkon sokszor részrehajlást is várunk.
Ezzel ellentétben a terápiás beszélgetés rendszeresen történik meg, ami által biztonságot teremt, amire a lelkünk számítani tud és már ettől is megnyugszik. A beszélgetések nyugodt légkörben történnek. A figyelem egyoldalúan a kliensre irányul, ő kap időt és teret arra, hogy a saját problémáiról beszéljen és ezt a figyelmi teret nem kell visszaadnia a kölcsönösség elve alapján a terapeutának. A terapeuta nem beszél a saját élményeiről és élettapasztalatairól, vagy arról, hogy éppen az ő életében mi történik, hacsak ez nem része a terápiás folyamatnak és nem arra használja, hogy segítse vele a klienst. Néha ugyanis fontos, hogy megmutatkozzon a terápiában a terapeuta ‘emberi’ része, hogy ő is küzd gondokkal és kihívásokkal, vagy felfedje a saját megküzdési stratégiáit, ami mintaként szolgálhat a kliensnek.
A terápiás beszélgetés irányított szakmai beszélgetés, aminek célja az, hogy a kliens megértse a problémáit,
hogy együtt a terapeutával találjanak egy optimális megoldáshoz vezető utat. A cél az, hogy a megoldás a kliensből szülessen meg, ezért a terapeuta nem ad tanácsot és nem is ítélkezik. A terapeuta betartja a beszélgetés alatt a három alapelvet: hitelesség, empátia, feltétel nélküli elfogadás. A beszélgetés a klienssel közösen meghatározott cél felé irányul a közösen elfogadott módszer segítségével. A terapeuta érzelmileg stabil, ami nem érzelem mentességet jelent, hanem azt, hogy miközben empatikusan figyel, nem vonódik be a kliens problémájába – például nem lesz vele együtt dühös a kliens anyjára, hanem megpróbálja közösen vele megfejteni, hogy miért van jelen a düh. A terápiás beszélgetésnek elsődleges célja nem az, hogy a kliens jobban érezze magát! Ez mellékhatásként megjelenhet a beszélgetések során. Elsődlegesen a fejlődés a cél, a nagyobb tudatosság és megértés, az önerő felfedezése és felszabadítása, ami adott esetben jó érzésekhez is vezethet. A terápiás beszélgetés tartalmazhatja az erős érzelmek kiventilálását, de ezen a ponton a beszélgetés nem áll meg. Itt tud kezdődni csak az igazi munka.
A terápiás beszélgetés alapkövét képezik a nyitott kérdések, amelyek belső felfedezésre bátorítanak és nem kínálnak kész megoldásokat.
Hétköznapi beszélgetésekben nagyon sok zárt kérdést használunk, sokszor teljesen automatikusan. A zárt kérdés konkrét opció meglétére kérdez rá, vagy adott opciók közül kéri a választást, illetve megválaszolható igennel vagy nemmel. Példa:
- Zárt kédés: Szereted a nagymamádat?
- Nyitott kérdés: Milyen érzéseid vannak a nagymamád iránt? Hogyan érzel a nagymamáddal kapcsolatban?
- Zárt kérdés: Boldog vagy?
- Nyitott kérdés: Hogy érzed magad?
- Zárt kérdés: El akarsz menni valahova ma este?
- Nyitott kérdés: Mit szeretnél csinálni ma este?
Bár mindkét fajta beszélgetésben megjelennek a segítés, támogató szándék, bátorító mondatok, empátia, figyelem és megértés, mégis a felsorolt sajátosságok mentén jelentős mértékben különböznek egymástól és semmiképp sincs szó arról, hogy ‘csak elbeszélgetünk’ a problémákról. A terápiában nagyon tudatos munkára köteleződünk el problémáinkkal való szembesülés által.
Forduljon hozzám bizalommal, ha úgy érzi segítségre van szüksége! Minden esetben egyéni egyeztetés történik a klienssel.
Balázs Tünde, Telefon: 36-20-5563803
Szerző: Balázs Tünde terapeuta
Még több: Egyéni terápia
