A meddőség nem modern “találmány” – Mi is a pszichés meddőség
Napjainkban a párok már közel egy ötöde érintett a meddőség kérdésében. A terméketlenség, a gyermek utáni hiábavaló várakozás nem a modern idők „találmánya”. Megjelenik a régi varázslásokban, ott van a Máriához intézett fohászokban, a mesék Babszem Jankójában, Hüvelyk Matyijában. De csak néhány évtizede vizsgáljuk, hogy mi is lehet a hiábavaló sóvárgás, a gyermektelenség, vagy ahogy orvosi szaknyelven hívjuk – a meddőség – oka. Ami sok esetben nem feltétlenül testi ok. Amikor hiába keresik, de nem találják a meddőség testi okát, akkor pszichés meddőségről beszélünk.
Dr. Körösi Tamás, a győri Kaáli Intézet orvos igazgatója szerint napjainkban a párok már közel egy ötöde érintett a meddőség kérdésében. Számuk csaknem duplájára nőtt az elmúlt évtizedben. Azaz minden negyedik-ötödik pár átéli a csalódást, hogy nem jön, nem akkor jön, és nem úgy jön a gyermekáldás, ahogyan megálmodták. Magyarországon ez a kérdés közel 400 000 embert érint. A XX. századtól kezdve tekintik a meddőséget orvosi problémának, ekkor kezdték el kutatni annak lehetséges okait.
A mai szemlélet szerint a meddőség általában egy alapbetegség egyik tünete. Ha betegség van a hátterében az orvosok előbb felderítik az alapbetegséget és megpróbálják ezt kezelni. Ha ez nem vezet eredményre, a meddőségi centrumokhoz irányítanak.
Nagyon gyakori, hogy akkor is lombikprogramra tesznek az orvosok javaslatot, ha semmilyen szervi eredetű problémát nem sikerült kimutatniuk,
mert még ma sincs benne az orvosi közgondolkodásban, hogy a megtermékenyülés és a várandósság nem egyszerűen testi, hanem lelki folyamat is, melyet szaknyelven pszichés meddőségnek neveznek.
Személyes tapasztalatom és véleményem, hogy a jelenlegi orvosi gyakorlat nem lát tovább a gyógyszereknél, műszereknél és a meddőség mögött mindig testi okokat feltételeznek. Ennek megfelelően csak a tüneteket próbálják kezelni. A termékenységi problémákkal küzdők hatalmas száma, a rendkívül költséges, de nagy nyereséget hozó high-tech módszerek teremtették meg a ma már meddőségipar néven emlegetett üzletágat. A meddőségipar igyekszik betegségként definiálni az addig az élet természetes részének tekintett termékenységi problémákat, mert így áramoltatja intézményeibe a megváltást remélő párokat.
Ugyanakkor jelenlegi nyugati kultúránkból fakadóan a kliensek többsége is az okot testi problémára szeretné visszavezetni. A meddő párok java a sikertelen beavatkozások miatt inkább az orvostudomány korlátait okolja, nem pedig az olyan lelki folyamatokat, párkapcsolati problémákat (pszichés meddőség), melyek gátolhatták a fogantatás létrejöttét, pedig már 1779-ben W. Buchan a következőket fogalmazta meg:
“A meddőség gyakran következménye a bánatnak, a hirtelen félelemnek, szorongásnak és minden olyan szenvedésnek, amely a menstruációs folyást elapasztja”.
A meddőség mögött számtalan lelki ok húzódhat meg, amelyek visszavezethetőek családi mintákra, az anyával való kapcsolatra, a saját fogantatás körüli tudat alattiba szorított emlékek hatásaira, párkapcsolati nehézségekre, létbizonytalanság érzetére és számos más okra. Ezek mind feltárhatóak és enyhíthetőek terápiás megközelítéssel, komplex módon szemlélve.
Még több a meddőségről
