Ha nem a meddőséget kezeljük, hanem az embert, akkor azt látjuk, hogy nem csak az a siker, ha valaki megtermékenyül vagy szülővé válik.
Mert akkor mi van a többivel? Ők kudarcot vallottak? A meddő párok olyan emberek, akiket csak az különböztet meg másoktól, hogy nekik nem sikerült a baba?
A siker az, ha valaki megtalálja a boldogulása útját. Ez lehet a meddőség megoldása gyermekáldás útján, de lehet a boldogság útja az örökbefogadás, vagy a gyermektelenség elfogadása is. Nincs sehol megírva, hogy mi a boldogság.
A hosszú utunkon, amikor a gyermekáldásért küzdünk, eljöhet a pillanat, amikor kiderül, nincsen fizikai oka a meddőségnek. Ekkor ismeretlen eredetű meddőségről beszélünk és szembesülnünk kell azzal, hogy talán a sorsunkból fakad a meddőség. És ekkor lehetséges, hogy meg kell tanuljuk ezt emelt fővel elfogadni. A sors küldetés, mely kijelöli az utunkat, melyet fel kell ismernünk. A sors csak annak vereség, aki nem megérti, hanem ellene akar szegülni. Hiába való küzdelem, ha sorsunk logikája ellenére akarunk cselekedni. Boldogok akkor leszünk, ha megértjük és elfogadjuk, amire születtünk. Ha igazán akarjuk, gyermek valahogy mindig lesz, vagy saját, vagy örökbefogadás útján.
A meddőség nem betegség, hanem sorslehetőség. Nem végzet, hanem a sors kihívása, amire így vagy úgy, de jó estben pozitívan válaszolhatunk.
A sors nem emberi szerv, melyet meghallgatni, kikopogtatni és szondázni lehet, vagy átvilágítható, mint egy tüdő, és az élet letelte után felboncolható. Nem is olyan életfolyamat, amely klinikailag diagnosztizálható és orvosilag – gyógyszerrel vagy sebészeti úton – kezelhető. (Szondi Lipót: Schiksalanalytische Therapie. Huber, Bern und Stuttgart. 1963. 63., 523. p.)
A gyermektelenséggel, a gyermektelenség elfogadásával foglalkozó cikkeinket gyűjtöttük egy csokorba ezen az oldalon.
