Erikson szakaszok
Erik Erikson pszichológus az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású fejlődéselméletet dolgozta ki a személyiség fejlődéséről. Bár elméletére hatással volt Sigmund Freud pszichoanalitikus munkássága, Erikson elmélete inkább a pszichoszociális, mintsem a pszichoszexuális fejlődésre összpontosított és 8 szakaszba rendezte az egész életen át tartó személyiség fejlődést, ezek az Erikson szakaszok. Az érdekelte, hogy a társas interakciók és kapcsolatok milyen szerepet játszanak az ember én fejlődésében. Úgy gondolta, az ember az idő múlásával egyszersmind egy kisebb vagy nagyobb közösség tagjaként, annak kontextusában folyamatosan fejlődik. Elméletében minden egyes szakasz az előző szakaszokra épül, és előkészíti az utat a következő lépcsőfok számára. Erikson úgy vélte, hogy az egyes szakaszokban az emberek a szakaszra jellemző konfliktust élnek át, amely a fejlődésük fordulópontjaként szolgál. A konfliktusok középpontjában vagy egy pszichológiai tulajdonság kifejlesztése, vagy annak elmulasztása áll, így a személyes fejlődés lehetősége nagy, de ugyanúgy a kudarcé is.
Ha az egyén sikeresen kezeli a konfliktust, akkor olyan pszichológiai erősségekkel lép ki az adott szakaszból, melyeket élete során mindvégig hasznosítani tud. Ha azonban nem sikerül hatékonyan kezelni a konfliktusokat, akkor az én erőhöz vezető készségek nem alakulnak ki. Vagyis a lényeg az, hogy az adott életszakasz kihívásait, konfliktusait mesterien tudjuk kezelni így az adott szakaszból jó minőséggel tudjunk kilépni. Ha pedig rosszul kezeltük, akkor a személy a fejlődés adott területén az elégtelenség érzésével lép ki.
Erikson fejlődési szakaszai táblázat
Röviden az egyes Erikson fejlődési szakaszokról
1. szakasz: Bizalom vs. bizalmatlanság
A legalapvetőbb szakasz az emberi életben a csecsemőkor. A baba teljes mértékben függő, ezért a bizalom kialakulása a gyermek gondozóinak megbízhatóságán és minőségén alapul. Ami a túléléshez szükséges – beleértve az ételt, a szeretetet, a meleget, a biztonságot és a gondoskodást – a gondozó adja, és ha ez nem megfelelő, a gyermek úgy érzi, hogy nem bízhat az életében lévő felnőttekben, és nem függhet tőlük.
Eredményként, ha gyermek sikeresen kialakítja a bizalmat, biztonságban fogja érzi magát a világban. A bizalom kialakulásának kudarca viszont félelmet és azt a meggyőződést eredményezi, hogy a világ kiszámíthatatlan, alapvető bizalmatlanságot szül. A 100%-os bizalom vagy a 100%-os kétség érzése senkinékl sem alakul ki. Erikson úgy vélte, hogy a sikeres fejlődés a két ellentétes oldal közötti egyensúly megteremtésén múlik. Amikor ez megtörténik, a gyerekek reményt szereznek, a tapasztalatokra való nyitottságot.
2. szakasz: Autonómia vs. szégyen és kétely
A pszichoszociális fejlődés elméletének második szakasza a korai gyermekkorban zajlik, és a gyermekek nagyobb önállósáságának kialakítására összpontosít. Azzal, hogy a gyerekek számára lehetővé teszik a választást és az irányítás megszerzését, a szülők segíthetnek a gyerekeknek az önállóság érzésének kialakulásában. A bilire szoktatás folyamata fontos szerepet játszik abban, hogy a gyermekek kifejlesszék ezt az autonómiaérzést, éppen úgy, mint például a ruhaválasztás vagy ételválasztás lehetősége.
Eredményként azok a gyerekek, akiket megszégyenítenek a szobatisztaságra szoktatás időszakában például kisebb baleseteik miatt, a személyes kontroll érzése nélkül maradhatnak, hiányérzet és az önbizalomhiány érzése lehet a következmény. A pszichoszociális fejlődésnek ebben a szakaszában elért siker viszont az önállóság, autonómia és magabiztosság érzését eredményezi.
3. szakasz: Kezdeményezés vs. bűntudat
A pszichoszociális fejlődés harmadik szakasza az óvodáskorban zajlik. A pszichoszociális fejlődésnek ezen a pontján a gyermekek a játék és más társas interakciók irányításával kezdik érvényesíteni hatalmukat a világ felett.
Eredményként azok a gyerekek, akik ebben a szakaszban sikeresek, úgy érzik, hogy képesek és képesek vezetni másokat. Akiknek nem sikerül elsajátítaniuk ezeket a készségeket, azokban bűntudat, önbizalomhiány és a kezdeményezőkészség hiánya marad.
4. szakasz: Iparkodás vs. alsóbbrendűség
A negyedik pszichoszociális szakasz kisiskolás korban, körülbelül 5 és 11 éves kor között zajlik. A társas interakciók révén a gyerekek kezdik kifejleszteni a büszkeség érzését teljesítményükkel és képességeikkel kapcsolatban. A gyerekeknek meg kell birkózniuk az új társadalmi és tanulmányi követelményekkel. A siker a kompetencia érzéséhez vezet, míg a kudarc a kisebbrendűség érzését eredményezi.
Eredményként a szülők és tanárok által dicsért gyermekeknél kialakul a kompetencia érzése és a képességeikbe vetett hit. Azok, akik kevés vagy semmilyen bátorítást nem kapnak a szülőktől, tanároktól vagy kortársaiktól, kételkedni fognak saját magukban, egészséges önbizalmuk nem fejlődik ki.
5. szakasz: Identitás vs. zavarodottság
Az ötödik pszichoszociális szakasz a tinédzserkorban zajlik. Ez a szakasz alapvető szerepet játszik a személyes identitástudat kialakulásában, amely az egyén egész hátralévő életében befolyásolja a viselkedést és a fejlődést. A tizenéveseknek ki kell alakítaniuk személyes identitástudatot. A siker az önmagukhoz való hűség képességéhez vezet, míg a kudarc szerepzavarhoz és gyenge én-érzéshez.
Eredményként azok, akik a személyes felfedezés során megfelelő bátorítást és megerősítést kapnak, erős énérzettel, a függetlenség és az irányítás érzésével kerülnek ki ebből a szakaszból. Azok, akik bizonytalanok maradnak a meggyőződéseik és vágyaik tekintetében, bizonytalannak és zavarodottnak fogják érezni magukat önmagukkal és a jövővel kapcsolatban.
6. szakasz: Intimitás vs. elszigeteltség
A fiatal felnőtteknek szükségük van arra, hogy bensőséges, szeretetteljes kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel. A siker erős kapcsolatokhoz vezet, míg a kudarc magányt és elszigeteltséget eredményez. Ez a szakasz a korai felnőttkor azon időszakát öleli fel, amikor az emberek felfedezik a személyes kapcsolatokat.
Erikson úgy vélte, hogy az emberek számára létfontosságú, hogy szoros, elkötelezett kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel. Azok, akik ebben a lépésben sikeresek, olyan kapcsolatokat alakítanak ki, amelyek tartósak és biztonságosak. A sikeresség előfeltétele a korábbi szakaszban rejlik: a személyes identitás erős érzése fontos a bensőséges kapcsolatok kialakításához. Tanulmányok kimutatták, hogy a gyenge én-érzéssel rendelkezők általában kevésbé elkötelezettek a kapcsolatokban, és nagyobb valószínűséggel küzdenek érzelmi elszigeteltséggel, magányossággal és depresszióval, párkapcsolati problémákkal.
A siker eredményeként tehát képessé válunk tartós, tartalmas kapcsolatokat kialakítani más emberekkel.
7. szakasz: Generativitás vs. stagnálás
A felnőtteknek szükségük van arra, hogy olyan dolgokat hozzanak létre vagy ápoljanak, amelyek túl fogják élni őket, vagyis a következő generáció szempontjából is értékes (fennmaradó) dolgot alkossanak. Gyermekeket vállalnak, vagy olyan pozitív változást hoznak létre, amely más emberek javát szolgálja. Ez a generativitás. A siker a hasznosság és a beteljesülés érzéséhez vezet, míg a kudarc a világba való sekélyes bekapcsolódást eredményezi.
Felnőttkorban tovább építjük az életünket, a karrierre és a családra összpontosítva. Azok, akik ebben a szakaszban sikeresek, úgy érzik, hogy hozzájárulnak a világhoz azáltal, hogy aktívak az otthonukban és a közösségükben. Azok pedig, akiknek nem sikerül elérni ezt a képességet, úgy érzik, hogy terméketlenek és nem vesznek részt a világban.
Eredményként a gondoskodás az az erény, melyet elérünk ha ezt a szakaszt sikeresen kezeljük. Büszke lehetsz az elért eredményeidre, végignézheted, ahogy gyermekeid felnőtté válnak. Míg ha mindez nem következik be úgy érzed megrekedtél az életben.
8. szakasz: Integritás kontra kétségbeesés
Az utolsó szakasz az időskor, 65 év felett és az életre való visszatekintésre összpontosít. Az emberek visszatekintenek életük eseményeire, és megállapítják, hogy elégedettek-e az élettel, amit éltek, vagy megbánják azokat a dolgokat, amelyeket tettek vagy nem tettek.
Erikson elmélete sok más elmélettől különbözött, mert a fejlődéssel a teljes életpálya során foglalkozott, beleértve az öregkort is. Az idősebb felnőtteknek szükségük van arra, hogy visszatekintsenek az életükre, és érezzék a beteljesülés érzését. Eredményként a siker ebben a szakaszban a bölcsesség érzéséhez vezet, míg a kudarc megbánást, keserűséget és kétségbeesést eredményez, ahhoz a félelemhez vezet, hogy az életük úgy ér véget, hogy nem érik el azt, amit szerintük el kellett volna.
Forduljon hozzám bizalommal, ha úgy érzi segítségre van szüksége, elakadás érzése van. Minden esetben egyéni egyeztetés történik a klienssel.
Balázs Tünde, Telefon: 36-20-5563803
Még több: Egyéni konzultáció
