Témánk

Testvérpozíciók – mit hoz magával az elsőszülöttség?

Testvérpozíciók – mit hoz magával az elsőszülöttség?

testvérpozíciók

Testvérpozíciók – mit hoz magával az elsőszülöttség?

 

Nem is gondolnánk, mekkora hatással van az életünkre az, hogy hányadik gyerekként érkeztünk a családba, vagy milyen korkülönbséggel a többi testvérhez képest. Megfigyelhető, hogy az első szülött gyerekek általában szorongóbbak, ami igaz az egykékre is, valamint inkább az elsőszülöttekre jellemző, hogy teljesítmény orientáltak. Ez részben lehet annak a következménye, hogy maguk a szülők várják el tőle a teljesítményt, vagy pedig ő magától, mert érzi, hogy ő a “trónörökös”. Ha ez a teljesítmény valami oknál fogva nem valósul meg az elsőszülött által, továbbszállhat a másodszülöttre, ha viszont az elsőszülött beteljesíti, akkor a másodszülött ellazulhat. Teljesítmény elvárás lehet a jó tanulás, vagy a továbbtanulás egyetemen, és ha ezt az elvárást az elsőszülött teljesíti, a szülők gyakran a másodszülöttől már nem várják el ugyanolyan erősen.

 

Az osztatlan figyelem, amit az elsőszülött gyerek megkap ugyanannyira pozitív, mint amennyire ártó is tud lenni. Egyrészt tolhatja őt erőteljesen a “körülöttem forog a világ” életfelfogás felé, ami a személyiségfejlődés fontos stációja a gyerekkorban, viszont nagyon megnehezíti az életet, ha a felnőtt korban is fennmarad, másrészt az osztatlan figyelem elengedhetetlen alapja a személyiségfejlődésnek, ami nélkül szintén torzulások alakulhatnak ki. A figyelemnél is fontos szabály tehát a “jóból is megárt a sok” elv, amihez ráadásul nincsenek tankönyvi mennyiség leírások, mert minden egyedi és egyedi módon igényli az egészséges fejlődéséhez. Fontos tudni, hogy a “körülöttem forog a világ, én vagyok a világ közepe” életszemlélet gyökerezhet abban, ha túlságosan sok figyelmet kapott a gyerek, de kialakulhat attól is, ha túl keveset kapott belőle. És itt ismét nem általános mennyiségekről beszélünk, hanem az adott gyerek számára túl sok, vagy túl kevés figyelemről, többek között ezért nem működő képes az, ha a szülő teljesen egyformán próbálja nevelni a két gyereket, akiknek viszont eltérő igényeik lehetnek.

 

Az elsőszülötteknek gyakran magasabb az IQ-ja, mint az utánuk következő gyerekeknek, viszont érzelmi intelligenciában elmaradnak utánuk. Ez részben betudható annak, hogy nem tanulnak meg úgy együttműködni és osztozni másokkal, mint ahogyan a nem elsőszülött gyerekek, akik születésüktől fogva együttműködésre kényszerülnek a testvérekkel. Ha csak egy gyerekünk van, vagy nagy a korkülönbség a testvérek között, akkor gyakran segít az együttlét az unokatestvérekkel, vagy pedig ha együttműködünk más szülőkkel és a gyerekek sok időt tölthetnek együtt.

 

A másodszülött pozíciónak is az előnyök mellett megvannak a maga kihívásai. Amellett, hogy a másodszülöttek gyakran kreatívabbak, rugalmassabbak, nincs akkora teljesítmény kényszerük és természetes módon alkalmazkodóbbak, nehezen küzdenek meg a saját szükségleteikért, pont a nagyfokú alkalmazkodó képességből kifolyólag.

 

Arra, hogy a testvéri pozíció mennyire meghatározó tényező egy gyerek életében nagy befolyással van a szülő is és az, hogy a testvéri pozícióból fakadó különbségeket, amik természetes módon előfordulnak, miként kezeli.

Szerző: Balázs Tünde terapeuta

Még több: Egyéni terápia